Sok ember közt vagyunk leginkább egyedül

Manapság nagyon hamar tudunk kapcsolatot létesíteni bárkivel. Akár hírességekkel is. Elég csak a közösségi médiában rákeresni az illetőre. Óriási távolságokat vagyunk képesek áthidalni, akár a technika segítségével is. Nap mint nap emberek vesznek körül. Miért érezzük mégis magányosnak magunkat?

Először is tisztáznunk kell, hogy mi a különbség az egyedüllét és a magány között.

Az egyedüllétben képesek vagyunk alkotni, élvezzük, hogy most nem kell figyelni senkire, egyedül a feladatra. Élvezzük azt is, hogy magunkkal tölthetünk időt, pörgethetjük a gondolatokat, tervezgethetünk. Erre szükségünk van nap mint nap, hogy amikor visszatérünk a közösségbe, akkor képesek legyünk mások igényeire (is) odafigyelni.

A magány viszont az az állapot, amelyben elhagyatottnak érezzük magunkat. Csokonai Vitéz Mihály ír erről az érzésről nagyon kifejezően:

Nincsen, aki lelkem vígasztalja,

Oly barátim nincsenek;

Vállat rándít, aki sorsom hallja;

Már elhagytak mindenek.

Mit tehetünk, ha ennyire magányosnak érezzük magunkat?

Természetesen ez a blogbejegyzés nem fog teljesértékű választ adni, és igyekszünk a legnagyobb tapintattal a témához állni az ünnep közeledtével. Ugyanakkor fontosnak tartjuk a kapcsolati rendszer alaposabb vizsgálatát.

Mit gondolunk az eredeti családunkról?

Kihez és milyen minőségű kapcsolat fűz?

Mi az, amit nehéz elengedni ahhoz, hogy kapcsolato(ka)t tudjunk létesíteni?

Mi a legnagyobb nehézség a kapcsolatok kialakításában?

Miért nem tudunk kitartóan benne lenni egy kapcsolatban?

Elengedhetetlennek tartjuk a jó kérdések feltevését. Már egyetlen jól feltett kérdés felszabadító tud lenni. Amit elkezdtünk megismerni, afelett már úrrá is tudunk lenni.

Szakembereink segítségével ezek és ehhez hasonló kérdések átbeszélhetőek és feldolgozhatók.

LEGFRISSEBB BLOG BEJEGYZÉSEINK

Ezekket olvasta már?